Zsombor 2007 Február 18-án született 24 óra vajúdás után 4660 grammal 60 cm-el,
császármetszéssel.
Bár tudtuk, hogy nagy baba lesz, mégis nagyon készültem
arra, hogy természetes úton hozhatom világra.
Ami miatt írok a születés
körülményeiről, mert az autizmust, vagy bármiféle fejlődési rendellenességet szívesen vezetnek vissza a születés időszakára és az ott
esetlegesen fellépő oxigénhiányra. Én mégis inkább azt hiszem, hogy nincsenek
véletlenek, csak sorsszerű események.
Oka kellett legyen annak, hogy így alakult.
Természetes úton szerettem volna megszülni, de ez nem
sikerült. Csupa rossz élményem van a szüléssel kapcsolatban és a kórházban segédkező
ápolók és orvosok hozzáállásával kapcsolatban, de nem ezt szeretném kifejteni. Nagy baba volt, nem tágultam, nem nagyon voltak fájásaim és a rám erőltetett oxitocin majd no-spa injekciók más hatást váltottak ki a szervezetemben, mint amit az orvosok vártak, a méhem görcsben húzódott össze és a fiam hirtelen beszorult a szülőcsatornába.
Ez viszont azt eredményezte, hogy császármetszés
lett a dologból .
Erről az élményről
azért szeretnék írni, mert talán összefüggésbe hozható Zsombor autizmusával.
Miután 2x eredménytelenül érzéstelenítettek epidurálisan és mindent éreztem. Nem nyomásként, nem húzásként, hanem tisztán, elkülönülve a
tűszúrástól elkezdve a vágásig, az emberek kezét, ujjait a hasamon, borzalmas
fájdalmak között, mint akit élve boncolnak. Hihetetlenül nyomorultul éreztem magam és üvöltöttem mint egy
oroszlán.
Eközben a fejem fölött a síelésről beszélgetett a két orvos...
Egyszerre éreztem tehetetlen dühöt, magányt,
kiszolgáltatottságot és iszonyatos fájdalmat. Végig abban reménykedtem, hogy a fájdalomtól elájulok, elvesztem az eszméletem. Sajnos ez nem történt meg. Az műtős óra percmutatóját szuggerálva ordítottam végig azt a 45 percet.
Amikor később megismerkedtem az újmedicinával, kaptam egy
esetleges választ arra amit nagyon rég óta kutatok, hogy mi lehet a „kiváltó ok”,
helyesebben fogalmazva milyen biológiai folyamat áll az autizmus mögött.
A gyerek konkrétan arccal be volt szorítva a
szülőcsatornába( kb. 18 órától 20:32-ig, születéséig).
Ennyi idő alatt benne nagyon sok minden lejátszódhat, a félelem, vagy az ijedtség, düh a
tehetetlenség érzése. Bele sem merek gondolni mit élhetett át... Ehhez, hozzájön
még az az élmény, hogy részese volt az édesanyja kínlódásának, félelmeinek. Hallotta az
üvöltést, érzékelte az éles fényt és a hirtelen támadt hideget. (kb. 18-20 fok volt a műtőben..., nem éppen
bababarát születés volt egy bababarát kórházban...)
Nos én ezzel csak olyan mértékig értek egyet, hogy a lélek
számára ezek az eszközök az „autizmus” beindítására (kiváltására) és ennek a
karmikus élménynek az átélésére.
Természetesen fontosnak tartok ezekkel a kiváltó okokkal, a
traumák oldásával foglalkozni.
Én csak úgy gondolom, a szellem dönt, és a lelken keresztül
megvalósítja a testben ezt a „programot”.
Tehát nem azért történt, mert valaki valamit ott elrontott,
nem akarok senkit és semmit hibáztatni. Vallom, hogy a császár és ez a
szituáció csak eszköze volt annak, hogy a Zsombor „autistaként szülessen meg”.
Ez életfeladatának része, ahogy az én életem fő feladatává is vált.
Szóval az én szüléstörténetem elég kalandos és szomorú.
Visszagondolva másképp csinálnám a szülést és másképp csinálnám az első 3
évet, de ezeket is le fogom írni, hogy miért.
Visszagondolva kamasz lányként az Esőember c. filmet látva sokáig
„foglalkoztatott a gondolat”, hogy milyen lehet együtt élni egy autista
gyerekkel? Hogy mi lenne, ha nekem is autista lenne a gyerekem? Elég erős
lennék –e ahhoz, hogy megbirkózzam ezzel az életfeladattal? Elég jó anya
lennék-e ahhoz, hogy egy ilyen nehézségekkel küzdő kisfiú életét boldoggá
tegyem?
Kaptam egy bizonyítási lehetőséget.
Azóta is hálás vagyok, és minden nap megköszönöm neki, hogy egy
új dimenziót nyitott meg a számomra és, hogy az ő csodálatos személyiségét
szerencsém van ismerni.
8 megjegyzés:
Írj még! Nagyon várjuk!!!!
Köszönöm! Írni fogok!
Zsombi jobb helyre nem is születhetett volna, tudta, hogy Téged kell választania:)
Köszönöm, örülök, hogy Minket választott!
Én ezen a bejegyzéseden elsírtam magam. Olvasom mindjárt a többit is, de szeretném ide gyorsan leírni, mennyire átéreztem a fájdalmadat, elhagyatottságodat, kiszolgáltatottságodat. Nekem is császárral születtek meg kis ikerfiaim. Fájdalom és sokk nálunk nem volt, de a lelki átélés ugyanaz. Az értelmezésünk a karmikus útról is hasonló (én, a választott orvosom és a szülésznőm mindvégig egy természetes szülés kihivásában reménykedtünk).
Megfogó olvasmány lesz ez a blog, köszönöm.
Köszönöm Éva, remélem nem hiába kívánkoznak ki belőlem ezek a gondolatok!
Húúúú, Zita, de jó, hogy megmutattad magatokat a világnak és felvállaltad, hogy írsz. A történetünk sokban hasonló. Samu 2000-ben született (otthon-nagy súly-hosszú, nehéz szülés), autisztikusnak diagnosztizálták, megkésett beszédfejlődés, ugyanakkor tökéletes metakommunikáció, nagyon nehéz első pár év. Fantasztikus tanítómesterem, tükröm volt (és van). Ma 12 éves múlt 3-as az átlaga egy normál suliban (tanulni nem nagyon látom:)és épp egy hete kaptuk meg a papírt, ami már hivatalosan is kimondja, hogy nincs SNI-re okot adó tünete, sem maradványtünete, sem tanulási zavara (figyelemzavar), "feladathelyzetbe vonható közvetlen kiskamasz":). Mindegy, hogy a világ mit mond, az a lényeg, hogy Te mit hiszel, mit gondolsz, mit érzel, és hogy aszerint tedd, amit teszel....és Te pontosan ezt teszed. Végtelen hálával és örömmel gondolok Rátok. (Zoé)
Kedves Zoe!
Örülök nagyon ezeknek a híreknek! Úgy tűnik te sem "írtad le" Samut, mikor az első jelek megjelentek! Az anyai ösztönöknél nincs nagyszerűbb dolog, és szeretnék mindenkit arra biztatni ezzel a bloggal, hogy először arra hallgasson és csak utána a "kívülállókra"! Nagyon szeretnék előbb-utóbb egy szülő találkozót csinálni (ha már elegen olvassák a blogot), hogy megoszthassuk az ilyen nagyszerű élményeinket! Addig is, aki megosztja velem azt megköszönöm, szívesen gyűjteném össze őket egy könyv formájában (vagy egy könyvbe ágyazva!) Szeretettel: Zita
Megjegyzés küldése