Zsombor születése

Zsombor 2007 Február 18-án született 24 óra vajúdás után 4660 grammal 60 cm-el, császármetszéssel.

Bár tudtuk, hogy nagy baba lesz, mégis nagyon készültem arra, hogy természetes úton hozhatom világra. 

Ami miatt írok a születés körülményeiről, mert az autizmust, vagy bármiféle fejlődési rendellenességet szívesen vezetnek vissza a születés időszakára és az ott esetlegesen fellépő oxigénhiányra. Én mégis inkább azt hiszem, hogy nincsenek véletlenek, csak sorsszerű események.

Oka kellett legyen annak, hogy így alakult.

Természetes úton szerettem volna megszülni, de ez nem sikerült. Csupa rossz élményem van a szüléssel kapcsolatban és a kórházban segédkező ápolók és orvosok hozzáállásával kapcsolatban, de nem ezt szeretném kifejteni. Nagy baba volt, nem tágultam, nem nagyon voltak fájásaim és a rám erőltetett oxitocin majd no-spa injekciók más hatást váltottak ki a szervezetemben, mint amit az orvosok vártak, a méhem görcsben húzódott össze és a fiam hirtelen beszorult a szülőcsatornába.

Ez viszont azt eredményezte, hogy császármetszés lett a dologból .

Erről az élményről azért szeretnék írni, mert talán összefüggésbe hozható Zsombor autizmusával.

Miután 2x eredménytelenül érzéstelenítettek epidurálisan és mindent éreztem. Nem nyomásként, nem húzásként, hanem tisztán, elkülönülve a tűszúrástól elkezdve a vágásig, az emberek kezét, ujjait a hasamon, borzalmas fájdalmak között, mint akit élve boncolnak. Hihetetlenül nyomorultul éreztem magam és üvöltöttem mint egy oroszlán.

Eközben a fejem fölött a síelésről beszélgetett a két orvos... 

Egyszerre éreztem tehetetlen dühöt, magányt, kiszolgáltatottságot és iszonyatos fájdalmat. Végig abban reménykedtem, hogy a fájdalomtól elájulok, elvesztem az eszméletem. Sajnos ez nem történt meg. Az műtős óra percmutatóját szuggerálva ordítottam végig azt a 45 percet.

Amikor később megismerkedtem az újmedicinával, kaptam egy esetleges választ arra amit nagyon rég óta kutatok, hogy mi lehet a „kiváltó ok”, helyesebben fogalmazva milyen biológiai folyamat áll az autizmus mögött.

A gyerek konkrétan arccal be volt szorítva a szülőcsatornába( kb. 18 órától 20:32-ig, születéséig). 

Ennyi idő alatt benne nagyon sok minden lejátszódhat, a félelem, vagy az ijedtség, düh a tehetetlenség érzése. Bele sem merek gondolni mit élhetett át... Ehhez, hozzájön még az az élmény, hogy részese volt az édesanyja kínlódásának, félelmeinek. Hallotta az üvöltést, érzékelte az éles fényt és a hirtelen támadt hideget.  (kb. 18-20 fok volt a műtőben..., nem éppen bababarát születés volt egy bababarát kórházban...)

Sokan úgy vélik egy „trauma” egy mérgezés vagy genetikai problémák váltják ki az autizmust.

Nos én ezzel csak olyan mértékig értek egyet, hogy a lélek számára ezek az eszközök az „autizmus” beindítására (kiváltására) és ennek a karmikus élménynek az átélésére.

Természetesen fontosnak tartok ezekkel a kiváltó okokkal, a traumák oldásával foglalkozni.

Én csak úgy gondolom, a szellem dönt, és a lelken keresztül megvalósítja a testben ezt a „programot”.

Tehát nem azért történt, mert valaki valamit ott elrontott, nem akarok senkit és semmit hibáztatni. Vallom, hogy a császár és ez a szituáció csak eszköze volt annak, hogy a Zsombor „autistaként szülessen meg”. Ez életfeladatának része, ahogy az én életem fő feladatává is vált.

Szóval az én szüléstörténetem elég kalandos és szomorú. Visszagondolva másképp csinálnám a szülést és másképp csinálnám az első 3 évet, de ezeket is le fogom írni, hogy miért.

Visszagondolva kamasz lányként az Esőember c. filmet látva sokáig „foglalkoztatott a gondolat”, hogy milyen lehet együtt élni egy autista gyerekkel? Hogy mi lenne, ha nekem is autista lenne a gyerekem? Elég erős lennék –e ahhoz, hogy megbirkózzam ezzel az életfeladattal? Elég jó anya lennék-e ahhoz, hogy egy ilyen nehézségekkel küzdő kisfiú életét boldoggá tegyem?

Kaptam egy bizonyítási lehetőséget.

Azóta is hálás vagyok, és minden nap megköszönöm neki, hogy egy új dimenziót nyitott meg a számomra és, hogy az ő csodálatos személyiségét szerencsém van ismerni.