Utam...

Annyian írtatok, hogy örömmel olvassátok pozitív odafordulásom az élethez, hogy úgy döntöttem megosztom veletek, hogy én sem voltam ám mindig ilyen! 

Paradox módon a sok kudarc, próba és kihívás tett ily optimistává, és derülátóvá!

Persze ez így nem igaz. Viszont a megpróbáltatások és az azzal járó mélypontok tették fel az i-re a pontot. Nem csak elméletben, könyvek által, hanem a gyakorlatban is magasabb síkokra kellett emelkedjem, ahhoz, hogy ne egy legyek a kesergők közül, akik életük végéig harcolnak a sorsuk ellen.

Húszas éveimben én voltam maga a pesszimizmus. Pontosabban, gyanakvó és cinikus voltam, megfűszerezve jó adag antiszociális vonással, melyet kudarckerülésemnek és bizalmatlanságomnak tulajdonítok.

Hogy hogyan kezdtem magamat tudatosan "teremtővé" formálni már nem emlékszem, de azt amin keresztülmentem le tudom írni, hisz a mai napig ebben élek.

A teljesség igénye nélkül pontokba szedem azokat a gyakorlatokat, tapasztalatokat, melyek segítenek mind a mai napig későn megszerzett hitem megtartásában, pozitív életszemléletemben, és abban a harmóniában és elégedettségben élnem, melyre mindig is vágytam.

Ami kimozdította sarkából a világomat: 

Emil Coué módszerét jóval Zsombor születése előtt ismertem meg, és bár tapasztaltam jótékony hatását, mégis "lusta voltam" alkalmazni. Azt hittem az én gondolatvilágom és világnézetem rendben van. Kisfiam születésével ráébredtem, hogy a bennem "szunnyadó Buddha" a gyakorlatban köszönő viszonyban sincs azzal a személyiséggel, melyet én magaménak véltem. 

Elméletben nagyon jól tudtam, hogyan lehet "lereagálni" konfliktus helyzeteket, hogyan ne veszítse el az ember a türelmét, és gondolatban mindig nagyon bátor voltam, mikor a saját nézeteimet kellett megvédenem.

A gyakorlat azonban ennél sokkal hétköznapibb volt. Önmagát hibáztató édesanya, türelmetlen feleség, hitét és funkcióját vesztett indivuduum, akinek egy kis törpe "beleköpött a levesébe". Máskor pedig a jelen helyzettel teljesen elégedettségben élő nő, aki könnyen veszi az akadályokat, házat újít fel, lovakat kezel, költözik két szoptatás közt...

Egyszóval nem voltam a kiegyensúlyozottság mintaképe. Azzal nem mentegettem magam, hogy ez "normális" mások is ilyenek. Ez indított el azon az úton, amelyen a lelki békémet kerestem...

Célul tűztem ki magamnak, hogy minden áldott nap alkalmazom az autoszuggesztiót, mely jó kezdet, az önmagunk és  lelki életünk megreformálásához. Napról-napra olyan mondatokat használok, melyek megvalósulását éppen fontosnak tartom. pl: Könnyen kezelem a konfliktushelyzeteket. Mindennek meglátom a jó oldalát. 

Mikor már egy ideje alkalmaztam ezt a módszert, kezdett átalakulni az életem, ekkor már kész voltam nagyobb változtatásokra is.

A mai napig is jól megtervezett napirend szerint élek, melyet reggeli és esti ima foglal keretbe. Mikor még idegenkedtem az "imától" akkor is megtettem ezt. Reggel megköszönöm a pihentető éjszakát és azt, hogy mindannyian egészségesen ébredtünk, majd megtervezem a napomat, különös tekintettel arra, hogy miben tudnék hasznos lenni magam és mások számára. 

Az esti imával megköszönöm az aznapi csodákat, Zsombi egy-egy új szavát, gesztusát, a közös mosolyokat és végiggondolom azokat a szituációkat, amikkel meggyűlt a bajom. Mintegy külső szemlélőként, elfogulatlanul tekintek ezekre.

Naponta fordítok időt meditációra, elmélyülésre, befelé fordulásra. Ahhoz, hogy a saját életemben tudjak előre lépni és fejlődni készítettem magamnak vezetett meditációkat, melyben speciálisan a saját hiányosságaimat és gyengeségeimet próbáltam átfordítani. 

Férjem sokat segített a hanganyagok felvételében és megírta alájuk a zenét. Az évek alatt sok-sok ilyen meditáció készült el, valójában ez ihletett meg arra, hogy felvegyünk egy kisgyermekek számára a mindennapokban használható relaxációs CD-t, amit azóta saját szerzői kiadásban meg is jelentettünk.

Az agykontrollos verzió mintájára írtam egy pozitív megerősítéseket tartalmazó hanganyagot: Ösztönző mondatok címmel, melyet azóta már sok ismerősöm, rokonom, barátom is hallgat. :) Csak javasolni tudom egy ilyen elkészítését, melybe akár a kedvenc idézetek, inspiratív gondolatok belekerülhetnek.

Háttérzajként egy-két órát hallgatom naponta, általában főzés közben, így hiába foglalkozom mással, a tudatalattimba beépülnek ezek a gondolatok.

Az utazás sem elfecsérelt idő többé a családunkban, hisz évek óta hasznosan töltjük az autóban töltött időnket. Hetente, havonta megfogalmazunk magunknak egy-egy 2-3 mondatos mantrát, amit egész úton mondogatunk, addig sem máson jár az eszünk, és percekig, órákig pozitív és előremutató mondatokkal foglalkozik az elménk. 

Észrevettem, hogy ennek hatására mosolygóssá, előzékennyé váltam a vezetés során, és nagyon nehéz kihozni a sodromból.

Az évek során megértettem azt is miért fontos minden egyes pillanatban "jelen lenni". 

Ha időt adok magamnak a regenerálódásra, pihenésre, befelé fordulásra, akkor teljesen átadom magam a lazításnak. Ha tíz percet engedélyeztem csak magamnak, akkor is. 

Az a kis idő szóljon száz százalékig a napi rutinból való kiszakadásról. Van, hogy csak hanyatt fekszem a teraszon, vagy a fűben és figyelem a felhőket, vagy a madarakat, s teljesen belefeledkezem. Nem engedem, hogy a gondolataim máshol járjanak, például azon, hogy ez az egész elvesztegetett idő! 

Azt hiszitek könnyű volt ezt elérnem? Nem, azt hiszem ez volt az egyik legnehezebb feladat! 

Könnyebb, ha a kerti munkában mélyedek el, s a paradicsompalántákkal, és a felbukkanó gilisztákkal folytatok párbeszédet. Akkor, abban a pillanatban ott vagyok testben és lélekben egyaránt. 

Ha megtanulsz tíz percre így kikapcsolni észreveheted, hogy olyannyira fel tud tölteni, mintha egy egész éjszakát kellemesen átaludtál volna.

Ehhez a tudatossághoz kapcsolódik az étel és ital magunkhoz vétele. 

Magyar ember evés közben nem beszél. Persze, hogy nem, hisz előtte megáldja az ételt, vagyis "belé tölti a kívánságát, kérését, imáját" majd erre koncentrálva teljesen "magába fogadja". (ezért is nem hagyunk maradékot a tányéron: nem hagyjuk ott a kívánságunk egy darabját). 

Masaru Emoto professzor csodálatos felfedezése után a vízre is teljesen másképp tekintettem, s igyekszem kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Mindig készítünk egy üvegbe programozott vizet (patakvizet használunk). Sokszor próbálkoztam már azzal,hogy Zsombinak más programot teszek a vízbe: például, hogy nyíljon meg idegeneknek is, és barátkozzon velük, vagy például, hogy mutassa ki az érzelmeit. Nagyszerű eredményeket lehet vele elérni!

Fontos, hogy minden nap tegyek olyat, amiben örömöm lelem! Ez nekem hála Istennek adott, hisz az energiagyógyászat és a lovak fizikoterápiája a munkám és egyben a hobbim is. Aki nem ennyire szerencsés, annak is időt kellene szánnia olyan tevékenységekre, amelyekben ki tud teljesedni, amiben önfeledtté tud válni.

Mikor még nagy kavarodás volt bennem azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnék tudatosabbá válni úgy döntöttem, hogy megszerkesztek magamnak egy munkafüzetet, melybe ezeket a gyakorlatokat (és sok másfélét, az útközben felmerülő problémák megoldására) leírom. Végül 30 feladatot szedtem össze, melyeket évente újra átismétlek. Aki olyan grafomán, mint én, jó hasznát veszi, ha összeír magának egy hasonlót. :)

Az idők során kialakult egy ritmusa az életünknek, a napi ritmusok mellett füzetet vezetünk (én és a férjem is) a havi és éves célkitűzésekről, arról, hogy milyen áldozatra vagyunk képesek ezek eléréséért és miben leszünk hasznosak. Minden hónap és év elején áttekintjük ezeket. 

Ez a gyakorlat segített rádöbbennem arra, hogy minden olyat megkapok, melyre szükségem volt és minden olyan vágyam beteljesületlen marad, mely nem a fejlődésemet szolgálja. 

Ahogyan én alakultam át, úgy cserélődtek környezetemben az emberek, barátok. A gyorsan mindenről ítéletet mondókat lecserélték a tiszta szívűek, így folyamatosan szeretve érzem magam, és én is szerethetek.

Azt, ahol most tartok, a férjemnek köszönhetem. Hajlandó volt velem együtt tanulni, fejlődni, végigcsinálni a gyakorlatokat, meditációkat, imákat, mantrákat. Ő építette fel bennem a "nőt", általa fogadtam el, és szerettem meg önmagam. Bámulom azt a képességét, hogy mindig a jót látja meg bennem, annak ellenére, hogy makacs, önfejű, önző és kiállhatatlan vagyok. Finom érzékkel szelídítette meg bennem a csapongó indulatokat és szenvedélyeket, melyek felszínre jutva égetnek, pusztítanak mindent. 

Életem meghatározó momentumai a Vele töltött, éjszakákba nyúló világmegváltó beszélgetések. 

Köszönöm, hogy azt látja bennem, ami lenni szeretnék! Ezzel segít a legtöbbet! 

A szabadidőmet, melyet régen szépirodalmi művek olvasásával töltöttem, felváltották a szellemtudományos, filozófiai, vallástörténeti és önismereti könyvek áttanulmányozása. Jó szolgálatot tesz ebben, hogy elvégeztem a Mantra Szabadegyetemen a "Mesteri Elme" tanfolyamát, mellyel egy 200 oldalas könyvet 30 perc alatt olvasok el és jegyzetelek ki. A lényeglátásom fejlesztésében is nagy segítségemre volt.

A könyvek, melyeket "bibliaként" napi szinten forgatok: Szepes Mária, Hamvas Béla, Rudolf Steiner, Franz Bardon, Eliphas Levi írásai, Lao Ce Tao Te King-je és természetesen a Biblia. Ezek állnak hozzám a legközelebb, ezek tartalmazzák számomra azokat az esszenciákat, melyek újraolvasva mindig más lényegiséget hordoznak magukban.

Végül, a legfontosabb, mely értelmet ad az életünknek: minél több életre szóló élmény, meghitt pillanat, közös bolondozás, véget nem érő beszélgetés a gyermekünkkel, társunkkal.

Ebben az évben célul tűztem ki egy olyan CD felvételének elkészítését, mely a lendületét és hitét vesztett szülőknek segít a szürke hétköznapokban támogatást és erőt nyújtani. Remélem ezzel segítségére lehetek azoknak, akik elkötelezték magukat a változás mellett.