Zsombor első egy éve

A legszembetűnőbb dolog az volt, hogy a mozgásfejlődése jóval megelőzte a korát. Az arcára nézve, amelyből mintha egy millió éves öreg lélek tekintene rám, úgy éreztem, hogy ez a kis ember egyszerűen nem nyugodott bele abba, hogy "gúzsba van kötve" egy nehézkes fizikai testbe. 

Mintha a lelke nem törődne bele abba, hogy már egy Testet is "cipelnie kell magával". 

Az első időszakban minden energiáját és figyelmét az kötötte le, hogy hogyan tudna helyet változtatni. 

Ami nagyon szembetűnő volt, hogy már a kórházban tudta tartani a saját fejét és amikor hazajöttünk már ölünkben jobbra-balra tekingetett. Viszonylag hamar, tehát egy két héten belül átfordul egyik oldaláról a másikra és 5 hónapos korában állt fel először önállóan a kiságyába kapaszkodva.

Amikor az első 11 lépését tette meg támasz nélkül a szobában, akkor még nem volt 9 hónapos. 10-11 hónapos korában már kötélhágcsón mászott fel a játszóházban akár úgy is, hogy labdák voltak a kezében. 

Egyértelműen azt lehetett mondani, hogy ő az első évében, de ez még jó sokáig jellemző volt rá, hogy minden energiáját a helyzetváltoztatás kötötte le, maga a mozgás, a mozgásfolyamat. 

A másik nagyon jellemző volt rá, hogy ebben az időszakban sem (szinte sohasem) sírt.  Igazából egyetlen dolog hozta ki a sodrából, ha éhes volt. 

Ha nem volt éhes, akkor nem ijedt meg semmitől, nem keseredett el semmitől. Ha elesett, újra próbálkozott, százszor, ezerszer.

Ebben már akkor példaképemmé tettem! :)

Viszont nagyon sok mindenen nevetett, sok mindenre rámosolygott. Úgy tűnt, hogy amikor felismert minket olyan 2 hónaposan, hogy könnyedén, szeretettel mosolyog ránk. Később 4-5 hónaposan amikor már masszívan ülni és állni akart akkor mi voltunk ebben a partnerei akikbe kapaszkodhatott, akik vele voltunk és egyértelműen ránk kacagott. Az első év vége felé már amikor nagyon ügyesen tudott menni, elkezdte érdekelni a külvilág. Olyannyira, hogy mi, az emberek nem is voltunk annyira érdekesek.

Általában a magas feszültségű vezetékek "kisugárzása", az utcai lámpák nyűgözték le. A lakásban sokszor közlekedett "furcsán", mintha kerülgetne valamit. Később, mikor radisztétát hívtunk, kiderült: vízeret kerülgetett oly sokáig. Egészen addig, míg megtanulta, hogy az nem egy "anyagi dolog" nem kell kikerülnie.

Akkor vált világossá számunkra, hogy azért töltött hosszú órákat a szekrény polcán gubbasztva, sokszor ott alva, mert az volt az egyetlen "semleges" hely energetikailag a szobájában.

Ekkor kezdtem el megfigyelni az érzékszervei működését és sok csodát tapasztaltam, de ezekről majd később.