Amikor az autizmus szóba kerül akkor valamiféle biológiai funkciózavart, (idegpályák, neuronok sérülését, nem megfelelő működését) félresiklást, esetleg genetikai problémát, táplálkozási vagy emésztési zavart (stb.) keresnek a kutatók, tudósok.
Sokféle magyarázat kering a neten is a miértekről, az okokról, mindenki csemegézzen kedve szerint!
Engem mégsem elégítettek ki ezek
a válaszok, sőt felbőszítettek!
Hogy lehet egy szellem-lélek-test hármas egységben ilyen módon keresni a zavart???
Persze, lehet megártott nekem a túl sok "szepesmária" meg "rudolfsteiner", gondolhatjátok! No de a csupán anyagi megközelítés hova vezetett eddig? - kérdem.
Én úgy tekintek egy emberre, még a saját gyerekemre is, mint egy
csodálatos lélekre. Elsősorban lélekre, mely létrehozta, megformálta és élteti ezt a csodálatos testet. Nem tudom különválasztani e hármat, és úgy gondolom a szellem
akármilyen fizikai testet is ölt, tökéletes, és funkciója van! A véletlen létezésében egy pillanatig sem hiszek! Egy tökéletes szellem pedig csakis
okkal hozhat létre olyan biológiai organizmust, aminek fejlődési problémái, vagy
más szervi hiányosságai vannak. Az, hogy mi nem értjük meg vagy nem ismerjük fel ennek a földi inkarnációnak az értelmét és feladatát az nem a teremtés hibája! Mily sok időn keresztül voltunk meggyőződve arról, hogy a Föld lapos...és aki másként vélekedett az nem volt más, mint elmeháborodott?
Vallom: Idővel, igyekezettel, szeretettel és kellő alázattal talán belepillanthatunk a létezés eme titkaiba is!
Én
egész életemben, és ezek után is úgy fogom megközelíteni az autizmus témáját,
hogy az a léleknek, a szellemnek a tudatos döntése. Ilyenformán az egy
értelmes válaszreakció, egy értelmes biológiai "program", egy értelmes
életfeladat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy semmit nem kell tennünk, hisz még nem értjük az autimust! Sőt, nagyon is tenni kell a megértésért! Nem
elkeseredni, és sajnáltatni magunkat!
Egy rejtvényként, feladványként kell tekintenünk rá, és észben tartani, hogy azért kaptuk MI ezt a feladványt, mert meg tudunk vele birkózni és a kulcs bennünk van (legalábbis a saját gyermekünkhöz)!
Ha Zsombor azért született le hozzám, mert tőlem várja a segítséget, velem van dolga, akkor az is bizonyos, hogy már én is úgy születtem le erre a Földre, hogy az Ő világrahozatalához és támogatásához, megfejtéséhez szükséges tulajdonságokkal és tapasztalatokkal együtt érkeztem, ahogyan drága férjem is beleszőtte életszövetébe ezeket a szálakat!
A Jóisten – én vallom – mindig csak annyi terhet tesz a
vállunkra, amennyit el tudunk viselni. Éppen annyit, amennyit el tudunk viselni,
de annyit biztosan!
Hogy mik a kulcsai az autista gyerekkel való együttélésnek
és fejlesztésüknek? Hogyan nyithatunk számukra kaput e világ felé?
Ezeket a gondolatokat Rudolf Steiner:
Élet a halál és az újraszületés között c. könyvéből kaptam, melyek a
következők:
-
Helyes beszéd
-
Helyes életmód
-
Helyes elmélyedés
-
Helyes szemlélet
-
Helyes érzület
-
Helyes gondolkodás
-
Helyes törekvés és
-
Helyes cselekvés
(Gautama Buddha: benáreszi beszéd, a nyolcrétű ösvény gyakorlása)
Ezeken elmélkedem, meditálok, és ezek titkait próbálom feltárni. Eredményeimet és felismeréseimet szeretném megosztani veletek.
Boldogságos napot Nektek Olvasóim!
"A matéria valójában a szellem alkímiai műhelye."
/Szepes Mária/
"A matéria valójában a szellem alkímiai műhelye."
/Szepes Mária/
3 megjegyzés:
Teljesen egyetértek veled Zita. Szerintem is hiba lett volna módszeresen megváltoztatni a gyermekedet, csak azért, hogy könnyebben beilleszkedjen egy "általunk normálisnak vélt" közösségbe. Ha Isten valóban bennünk lakozik, szellemszikrája által, akkor bármelyik ember el-nem-fogadásával Istent utasítanánk vissza. Biztos, hogy mindannyian okkal születünk az adottságainkkal, hiszen véletlenek nincsenek, és a teremtés vagy természet nem hoz létre hiábavaló dolgokat, amiknek ne lenne konkrét céljuk.
...és itt egy 4 évvel ezelőtti "tanítás", amit én kaptam akkor egy "csatornázás" alkalmával az autizmusról (Margarétaként). A stílusa nehézkes, mert ez egy megváltozott tudatállapotban vett/átélt és a lineáris nyelvre akkoriban általam még ilyen döcögősen lehozott információcsomag (diktafonról utólag leírva). A fő üzenete viszont számomra gyógyító volt, és beigazolódott, mert a saját korlátaim bontásával arányban "jött ki" a fiam az autisztikus állapotból. Ma már néha ő csinálja a vacsorát nekünk is, néha verset ír "csak úgy", és néha olyan humora van, hogy a térdünket csapkodjuk a nevetéstől. Erre a gyerekre mondta azt az édesapja 6 éves korában, hogy nem fog tudni megtanulni írni-olvasni.Jelentem, megtanult, bár sajátosan alkalmazta a szabályokat...a kis folyékony elméjével néha egész mondatokat egybe írt. Szóval, minden, amit elhiszel, az megtörténhet Veled. szeretettel: Zoé
http://magunk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=127:autizmusrol-es-toebbrl-mindenkinek&catid=61:id-minseg&Itemid=165
Kedves Zoe!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk az élményed! Sokan nem mernek írni a megoldásaikról, mert nem egyszer nagyon egyediek! Isten Áldjon Benneteket! Zita
Megjegyzés küldése