Másságról másképp

mai mottóm:

"A nagy szeretet a nagy megismerés leánya. Aki elzárkózik a megismeréstől, az nem tanul meg a szó valódi értelmében szeretni sem."  /Leonardo da Vinci/

A szülők, nagyszülők, rokonok, barátok és gondozók sokszor nincsenek tisztában az ilyen gyermekek másságának valódi, mély tartalmával, nyugtalanítja őket és félelmet ébreszt bennük.

Társadalmunk egyre inkább osztályozásra, beskatulyázásra, szebb szóval "diagnosztizálásra" törekszik, s nem veszi észre az emberi individuum csodálatos sokrétűségét, árnyaltságát. Mikor a különböző szintfelmérő és IQ teszteket próbáltam kitölteni Zsombiról, akkor jöttem rá, hogy velem, sőt a férjemmel sincs "minden rendben". 

Valamiféle diagnózis mindenkire kimondható, aki valamely életterületen nem illik az átlagba. Én mint nagy "szabadgondolkodó" renitens, férjem, pedig mint "szórakozott művészlélek", zeneszerző, vagyunk fel nem ismert bolondjai mai társadalmunknak.

Természetesen igen széles a skála, melyben a másság mérhető. Nem is azt állítom, hogy nem is létezik "másság", csak azt szeretném, hogy elgondolkozzunk azon, hogy valóban nagy a probléma, vagy csak a mi komfortérzetünket bántja?

Valóban káros a világ számára, ha valaki nem létesít kapcsolatot vagy énekelve dülöngél előre hátra széken, miközben vidáman almát pucol a társainak? Csakugyan minden ilyen devianciát "ki kell küszöbölni", vagy csak azokon kell változtatni, amelyek, ön és közveszélyt okoznak, illetve melyek tényleg ellehetetlenítik egy ember életét?

 

Úgy érzem, és ahogy kutatom a témát, egyre inkább azt tapasztalom, hogy jóval többen vannak azok, akik a másság enyhe formájával rendelkeztek, ám a környezet hozzáállása sokat rontott a helyzeten.

Sokan közülük tehetségesek, magas értelmi vagy érzelmi szinten állnak, ám a meg nem értettség, a megkülönböztetés vagy a kirekesztés végül súlyos viselkedési problémákat okozott náluk.

 Mikor a társadalom és főként a szeretteik nem ismerik fel a gyermekben szunnyadó tehetséget, vagy nagyfokú érzékenységet (hívhatjuk ezt a normálistól eltérő mértékűnek) bizonyos területeken, joggal és teljesen érthető módon fordulnak befelé, húzódnak vissza saját kis valóságukba, mint csiga a házikójába. Ez odáig fajulhat, hogy az embernek úgy tűnik, nem is vesznek tudomást az őket körülvevő fizikai világról.

Ez az állítás egészen odáig igaz, míg jön valaki, aki megérti őt, elfogadja és szeretettel bátorítja a megnyílásra.

Az ilyen emberekre "betegekként" "fogyatékosokként" tekinteni tisztességtelen velük szemben. Ne feledjük, az elvárások teremtik meg a valóságot!  

Fogyatékosnak én azokat tartom, kik minden érzékeik és ép értelmük birtokában nem tudnak mit kezdeni a mássággal. 

A gyermek, ahogy én Zsombinál minden nap tapasztalom, még tudja, érzi minden pillanat tökéletességét, a létezés csodáját, melyet mi felnőttek már nem veszünk észre. Magunkon kívül tudjuk, és a külvilágban keressük a boldogságot, a jólétet, a gyarapodást, a gyógyulást és a csodákat! Ez az oka, hogy minden nap boldogtalanok vagyunk és hagyjuk magunkon elhatalmasodni a csüggedést! 

Pedig csak gyermekeinkre kellene tekintenünk, ők tudják, hol lakozik a csoda, hol lakozik a boldogság! 

Bennünk!

Ők tudják, és minden nap erre hívják fel a figyelmünket, mi pedig a saját boldogtalanságunkat, és jól megszokott "szenvedéstudatunkat" kántálva torkoljuk őket le: Fiam, nem erről szól az élet!

Pedig igenis ott van a csoda minden elröppenő pillangóban, jeges pocsolyába gázolásban, minden avarban hempergésben, minden önfeledt kurjantgatásban és lelkesült futkosásban! EZ az Élet! 

Nem az, amit mesterségesen kitaláltunk magunknak, s foggal körömmel védjük azt a káprázatot, mely minden tisztalelkű gyermek számára egyértelműen élhetetlen, mesterkélt és talmi.

 Ez a mesés birodalom, melybe ezek a különleges gyermekek vezetnek el, teljesen más hozzáállást, más világlátást és más életfelfogást kíván: itt érezve kell tudni és tudva érezni!

A szeretet nyelvén folytatott kommunikációval kinyithatunk minden ajtót, mely addig zárva volt előttünk. Meg kell szabadulj attól a kényszertől, hogy saját mércéd szerint felállított eredményeket várj, és észre kell venned a "ráutaló jeleket" az elhaló próbálkozásokat is, ahogy a szerelmes észreveszi a másik ember minden rezdülését. Ez természetesen teljes odafordulást kíván. Ha a gyermek lelkében megpendül egy húr, azt a te lelked kell visszhangozza!

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld,
Fölötted az ég,
Benned a létra.”   

(Weöres Sándor)

VIDEO: