Mióta Zsomborról tudjuk, hogy nem
átlagos viselkedésű és fejlődésű gyerek, azóta keresem, kutatom az autizmus –ha
létezik egyáltalán ilyen gyűjtőnév – okát,
de még inkább célját.
Mert vallom, hogy céltalanul nem létezik semmi és senki.
Minden könyvet, minden előadást
ezzel a szűrővel fogadok be. Természetesen ez a kutatásom feltételezi a lélek
és szellem működésének megértését, amelyhez még olyan kicsiny vagyok, mint
bolha a Földgolyón.
Nem beszélhetünk csupán az autizmus vagy bármely más „fejlődésbeli
rendellenesség” (itt direkt
rendellenességet írok, elmaradottság helyett, hisz könnyen lehet, hogy ezek az
állapotok a lélek fejlődésének nem szokványos ám magasabb minőségű fejlődését
teszik lehetővé, nem tudom) kutatásáról
egymagában, egyrészről azért mert,
ha némely „tünet” megegyezik is, minden esetben önálló személyiségről, önálló
sorsról és döntésről van szó.
Sokkal inkább érzem hasznosnak,
ha némileg eligazodhatok a lélek és szellem törvényszerűségei közt, és rövidke
életem során cseppnyi betekintést nyerhetek először Önmagam, majd mások
megismerése által ezekre a síkokra.
Rengeteg választ és kérdést is
kapok az általam olvasott könyvek, hallgatott előadások és meditációim során,
így akadtam a következő válaszra is Szepes Mária: A Tarot bölcsessége c. könyvében.
A Mantra Szabadegyetemen
elsajátítottam egy úgynevezett Mesteri Elme módszert, mellyel egészen más
olvasási élményt tapasztalhatok meg, így sokszor fordulok ehhez a technikához,
mikor elakadok és válaszra várok.
Feltettem tehát magamnak a
kérdést (Mesteri Elme technikával úgy hívnánk: ez volt a szűrőfeltételem,
amivel olvastam):
Hogyan, miként kutassam, és hogyan lelhetek igazságokra az autizmussal
kapcsolatban?
Ezután kezembe vettem a fent
említett, az asztalomon legközelebb fekvő könyvet, behunytam a szemem,
elmélyültem és a szűrőfeltételemre koncentráltam, miután kinyitottam a kötetet
rögtön az alábbi idézetet találtam meg, mely annyira lenyűgözött, és oly
kimerítő választ adott, hogy ez azonnal megihlette következő blog
bejegyzésemet. Fogadjátok szeretettel:
„A racionális kutatás ezekben a kísérletekben áltudományos,
megalapozatlan sarlatanizmust, szubjektív képzelgést lát, mivel adatai nem
áshatók elő a földből, s nem ragadhatók
meg az öt érzék tökéletlen csápjaival. S ez valóban így is van. Mert az adatok
– jóval hitelesebbek a történelmi relikviáknál – magában a természetben, a
világmindenség törvényeiben és összefüggéseiben világítanak élesen és
plasztikusan azok számára, akik a szemüket rájuk nyitják. Azt állítani, hogy a
jelenségek, amelyek az embert körülveszik, eredetükben és céljukban tényekkel
lefedezhetők és egzakt módon meghatározhatók – enyhén szólva gyermekes
elképzelés. Minden lelkiismeretes kutatónak be kell ismernie, hogy
részlettünetek és okozatok bonyodalmával vesződik, szálakkal, amelyek
ismeretlen távolságokból, láthatatlan mélységekből erednek, és oda is térnek
vissza; s abból a kicsi szakaszból, amely az emberileg elérhető és
ellenőrizhető kicsiny ismeretkörön átvonul, aligha lehet a misztikus egészre
nézve pontos, racionális következtetéseket levonni. Ha egyes lángelmékben
bizonyos következtetések mégis megszületnek rejtélyes és transzcendens
analógiák, párhuzamok alapján, azok egyáltalában nem racionálisak: rendszerint
alap nélkül lebegnek magasan a koruk fölött, s csak lassan, rétegesen épül
alájuk a ráció úgynevezett adatlépcsősora.
Az élet – eredetében és céljában – misztikus tény, amely titán módjára
mindig kitör a törpék apró kis szellemi halászhálójából.
Szepes Mária
A tarot bölcsessége
