"Megtérésem..."

Sosem voltam vallásos ember. 32 évesen keresztelkedtem meg, önszántamból, mert úgy éreztem, hogy annyit segített a Jóisten, olyan hálás vagyok neki, hogy szimbolikusan szeretnék csatlakozni hozzá, szeretnék az "Ő iránymutatásai szerint élni" és felvállalni végre azt a feladatot, amit kaptam.

Ennek ez a blog is a része, első lépése utam beteljesítésének.

Az én hitem semmilyen egyházhoz nem köthető, kapcsolatom a Jóistennel, az én aktív párbeszédem Vele. Zsomborral töltött időm rádöbbentett arra, hogy Ő a Jóisten áldása! Felismertem ebben a találkozásban az Ő szándékát, tervét velem, velünk. 

Szeretném minél több szülőnek megmutatni azt, hogy az eseményeket lehet bizakodóan, hittel, pozitívan is szemlélni. Szeretnék valódi segítséget nyújtani, akár az interneten keresztül, akár személyesen. Érzek magamban elég erőt, elhivatottságot és szeretetet, hogy segítsek másoknak megérteni a gyermeküket, vagy azt az élethelyzetet, amibe kerültek.

Az, ha egy "autista" gyerekkel élsz együtt, az nem egy szerencsétlen véletlen, nem a sorsnak egy furcsa fintora, nem egy rossz álom... Az egy feladat, egy Áldás! 

Egy ilyen gyerekkel való együttélésnek köszönhetően az ember a sokszorosát fejlődheti lelkileg és szellemileg, mint az az ember, aki nincs "rákényszerítve" az elmélkedésre, a kutatásra, az önmaga megismerésre, mások elfogadására, annak a kapcsolatnak az elmélyítésére, ami az édesanyát a gyermekével összeköti. 

Egy ilyen gyermek csodálatos utazásra invitál saját lelki életünk birodalmába, végigvezet az önmegismerés rögös útján, és megtanít felismernünk és megbecsülnünk az élet apró csodáit!

Természetesen minden gyermek megtanít ezekre, ám ebben az esetben fokozottan rá vagyunk kényszerítve erre az útra, nem odázhatjuk el ezeket a leckéket.

Az, ha a világ nincs felkészülve arra, hogy az ilyen embereket elfogadja, kezelje, az nem az autista gyermek hibája és nem az autista gyermeket nevelő szülő hibája. 

off ...

(...érdekes, hogy az "intelligens" társadalom miért az általa "fogyatékosnak titulált" embertársaitól várja el a beilleszkedést... ahogyan azon is csodálkoztam mindig, annak ellenére, hogy a "teremtés koronája, csúcsa" az ember egy szót sem beszél kutyául, azt viszont elvárja, hogy egy nálánál jóval alacsonyabb szellemi szinten élő állat értsen "emberül"... ennyit a társadalom "hozzáállásáról")

 on...

Ha körbenézünk, hogy a "tömeg" mit képvisel azt látjuk, hogy a tömeg általában nem az értéket képviseli. A tömegnek nincs saját véleménye, nincs felelőssége az egyes életek iránt, a tömegnek csak "hangulata" van. Az értékek ritkák, az értékből kevés van, mert az érték mögött valódi munka rejlik. 

Az általános vélemények, mindaz, ami az embert ítéleteiben már aránylag fiatalon befolyásolja, megnehezítik az illető életét ha ragaszkodik hozzájuk és különösen azokét, akik elhiszik a közvéleményről, hogy az a saját véleményük.

Ezek az "ítéletek" (ez alá sorolom a diagnózisokat, az autizmus megítélését, és a gyermekeinkről alkotott véleményünket is) visszatartják az embert attól a haladástól, attól a minden nap megújuló friss szemlélettől, amelyre egy egy gyermek neveléséhez alapvető szüksége lenne. Gyermekünk minden nap, minden órában, minden pillanatban más ember, új és megismételhetetlen, ha így állunk hozzá, akkor segítjük Őt a leginkább.

Kétféleképp lehet az autizmushoz - és az élethez is - hozzáállni. Az egyik a pozitív hozzáállás, hogy életfeladatként, kihívásként tekintünk rá, a másik a negatív hozzáállás, mikor szorongással, kételyekkel, félelemmel telve megdermesztjük szülői kreativitásunkat és hitünket.

Szerintem annak lesz könnyebb dolga, boldogabb az élete és az tudja jobban segíteni a gyermekét, aki elfogadja a sorsát, aki megtalálja az örömöt ebben a feladatban.

Aki nem hittel, reménnyel telve indul neki, annak nagyon keserves lesz ez az út.

Az életben az "utazás" a lényeg nem a cél. 

Az utazást kell élvezni, nem csak várni valamire. Minden egyes napnak van értelme, minden egyes napnak van boldogsága, minden egyes napnak van haszna!

 

"Amit elvársz, és amiben hiszel, azt tapasztalod meg!"