Jósors avagy balsors?

Egyszerűen nem lehetek elég hálás Zsombornak, azért, hogy egyszerű létezésével ily csodás emberek, barátok közé sodort az élet!

 Ezen a szürke hétköznapon olyan szívmelengető levelet kaptam Verustól, kinek neve fogalom az ezoterikus,
vallásbölcseleti, filozófiai irodalom és egyéb, ritka könyvcsemegék kedvelőinek, hogy legmélyebb bensőmig megborzongtam.

Nemcsak azért mert váratlanul ért, hanem azért is, mert egy monoton, átlagos és sietős hétfőből kiragadott egy pillanatra a csillagok közé, egy magasabb szférába és lelkem megpihenhetett abban a jóleső bizonyosságban, hogy a sorsom általam válik csodálatossá, nagyszerűvé, avagy szenvedéssé.

Én az előbbit választom.

És íme az idézet:


    Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek?

  - részlet Erma Bombeck írásából -

- Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
- Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.
- Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
- Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
- De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.
Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együttélnie, és ez nem könnyű dolog.
- De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod:
- Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
- Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!'', csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
- És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik: 

 - Elég ha adunk neki egy tükröt...