2013. április 2., kedd

Hóember

Egyik szép "tavaszi" reggel bokáig érő hóban, szánkóval mentünk oviba. A fóti gyermekváros parkjában, ami Zsombiék "ovi-kertje" épp hóembert épített 3 kisiskolásforma kisfiú.

Zsombor azonnal észrevette és megjegyezte, hogy hóember! Én még azon melegében rászóltam, hogy maradjon nyugodtan a fenekén a szánkón, ugyanis tudtam, hogy első dolga lenne boldogságtól kipirult arccal lerombolni. Zsombor nagyon szófogadó fiú lévén így is tett, de láttam az arcán, hogy eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha...


Valójában én örültem a tervének, amit rajtam kívül valószínű senki sem díjazott volna... Tulajdonképpen ennek a kis gondolatnak a tovább szövögetését vetettem papírra, hogy ha újra hosszabb időre gépközelbe kerülök módom nyíljon erről elfilozofálgatni.

Az ok, amiért én örültem "rombolási terveinek" az volt, hogy ezek szerint, szóval minden bizonnyal emlékszik azokra a mesékre, amiket mesélünk neki, amiket lát vagy "olvas" és ezeket fel is idézi emlékeiben és újra játssza azokat. Tulajdonképpen a hóember építői is saját életük "meséit" emlékeit játsszák el, idézik fel újra. Zsombor különböző látásmódja okozhat és fog is okozni félreértéseket és konfliktusokat. Én, aki ismerem őt megértem mindkét felet.

Társadalmunkban úgy "szokás" ha valaki felépít egy "hóembert" arra a másik ember tekintettel van és nem rombolja le. Függetlenül attól, hogy nem az a célja vele, hogy a másikat megbántsa vagy elrontsa a játékát! Épp ellenkezőleg! Talált egy pontot, amibe ő is bekapcsolódhat! Egy közös pontot, ami egy közös játék kezdete is lehetne.... de nem lesz. Hisz ugyanazt a szituációt teljesen más irányba göngyölítené a mai társadalmunk felszínességén szocializálódott kisfiú és az én a dolgok mélyét kutató reformer kisfiam.

Kívülről tekintve minden normális szülő, az építőknek adna igazat, hisz Zsombornak is meg kellene tanulnia végre "viselkednie!" De mi lesz akkor VELE? és nem csak vele, hanem az összes csodálatos, egyedülálló és megismételhetetlen tiszta lélekkel, gyermekeinkkel, ha ilyen ártatlan dolgokban sem tanítjuk meg nekik azt, hogy a másik ember megértéséhez a dolgok mögé kell néznünk?!

A megértéshez és elfogadáshoz látnunk kell a másik ember szemével is, de még a sajátunkkal sem azt látjuk, ami van. Az a két kis "üveggolyó" a fizikai világ észlelésére szolgál. Éppen ezért javasolnám magamnak és embertársaimnak, hogy nyissák fel "harmadik szemüket" és lássanak a lélek szemével, hisz a motiváció, jelen esetben az "indíték" a fizikai világ mögött álló szellemi és asztrális világ sajátja. 
Fizikai szemünk hasznavehetetlen, sőt, rossz tanácsadó, hamis képet ad.

Ha a rögtön belőlünk kicsattanó ítélkezés és ingerültség helyett először nyitottan, részrehajlás és előítéletektől mentes "semleges" lelkiállapotban fel tudjuk tenni a kérdést magunknak és a másik embernek: MIÉRT viselkedik így? Ha valóban szeretnénk megérteni: sok konfliktustól, frusztrációtól szabadítanánk fel magunkat.

Zsombor nevelése során nekem számtalanszor fel kellett tennem ezt a kérdést!
Mivel mást nem tehettem, egyszerűen csak nyugodtan és nyitottan vártam az érkező érthető és logikus válaszra. Ezzel a hozzáállással egy új világ nyílt meg előttem!

A szereteté.

Ami vele már többé-kevésbé megy, szeretném Veletek is, mindannyiótokkal gyakorolni!


2 megjegyzés:

szőlőszem írta...

Elgondolkodtató amit írsz. A másik ember cselekvésének okait meg kell keresnünk, ez igaz.

De szerintem szülőként pont az a feladatunk, hogy a gyerekeinknek megtanítsuk: nekik is látniuk kell a másik ember szemével. Pl. azéval, aki felépítette azt a hóembert. El kell jutnia oda, hogy megérti, mások munkáját, alkotását becsüljük, és hogy a rombolás nem tartozik a pozitív bekapcsolódási pontok, az emberi kapcsolatteremtés formái közé.

Unknown írta...

Szőlőszem! Így igaz! Ám itt arra akartam kitérni, hogy ez a "rombolás" nem a rombolásért magáért való volt, hanem épp egy játék folyamata és része. Más kérdés, hogy amit egyik ember rombolásnak él meg, a másik embernek az Építés. A búza szemszögéből az aratás gyilkosság, az emberéből gyarapodás.

(Arra, hogy hogyan "illő" bekapcsolódni egy játékba, még sajnos nem érkezett el az ideje Zsombor számára... mikor kész lesz rá, biztos lehetsz benne, hogy elmagyarázom neki, hogy mit hogyan. Éppen azért, hogy ő is rendelkezzen azzal az empátiával, amit az ő irányába elvárunk! Gondolatébresztőnek szántam csak az írást! ) Szeretettel: Zita